Hosszú idő után újra magyar látogatója volt a kanderstegi Nemzetközi Cserkészközpontnak. Geiger Edit cserkészünknek volt szerencséje részt venni a Nemzetközi Vándor Hét Téli kiadásán.

Képeket a Külügy facebook oldalán találhattok: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1053083511400798.1073741837.49...


Jó munkát! Sziasztok!
 
Volt szerencsém tavaly év végén eljutni életem első nemzetközi cserkésztáborába. Egy élményekkel teli szívvel és 28 új baráttal érkeztem haza Budapestre.
 
A nemzetközi vándorhetet (International Rover Week) a KISC (Kandersteg International Scout Centre) szervezte. Ez a cserkészpark 1923 óta működik az év 365 napján. Három fizetett alkalmazottja van a többiek önkéntesek a világ minden szegletéből. Ők minimum 3 hónapig maximum 3 évig dolgoznak a KISC-ben.
Kandersteg egy 1230 lakost számláló település, Magyarországról viszonylag körülményesen közelíthető meg. Utaztam kocsival, repülővel, vonattal és busszal is.
 
 
Kalandos volt az odafelé, Bécsből utaztam repülővel Zürichbe, onnan pedig vonattal Kanderstegbe, összesen 12 órát.
Délután ötkor kezdődött a nyitóünnepség, addigra mindenki megérkezett a világ 13 pontjáról: Angliából, Svédországból, Szingapúrból, USA-ból, Hollandiából, Brazíliából, Izlandról, Portugáliából, Svájcból, Mexikóból, Ausztráliából és Makaóból.
 
A szálláson három-emeletes ágyakon aludtunk, összesen 12-en egy szobában. A folyosón volt egy nagy fürdő tusolókabinokkal, WC-kabinokkal. Rajtunk kívül még több csapat is a KISC-ben táborozott. A reggelire legtöbbször müzlit, sonkás szendvicset kaptunk, ebédre is ekkor kellett csomagolni, vacsorára ettünk meleg ételt. Nem panaszkodom, nagyon finomak voltak!
 
Sajnos nem esett elég hó, így az előre meghirdetett programok nagy része elmaradt, de így is rengeteg szuper téli cserkészprogramon vehettünk részt. Már az első nap nagyon sűrű volt, délelőtt kalandpark és mindenféle csapatépítő feladat, curling (a sport, ami a tv-ben igencsak unalmasnak tűnik, de játszani remek móka volt), este pedig egy hatalmas téli olimpia.
Második nap egy olyan programon vehettünk részt, amit 17 éve várnak a helyiek, ugyanis olyan régóta nem fagyott be az Oeschinensee úgy, hogy nem esett rögtön rá hó. Este nemzetközi estet tartottunk, ahol minden ország bemutatkozott. Tudatosan ugyan nem készültem semmivel, de egy-kettőre összegyűlt egy asztalnyi dolog.
A harmadik nap igazán különleges volt több szempontból is. Reggel mindenki kapott egy szánkót, egész napra az lett a társunk. A kirándulás körülbelül 8 km-es volt, végig hóban, szikrázó napsütéssel és lélegzetelállító kilátással. Másik különlegesség, hogy a bakancsom félig-meddig feladta a szolgálatot, de szerencsére egy kis trükkel egyben tudtam tartani estig. A túra csúcspontja pedig a szánkózás volt, gyakorlatilag a visszaúton végigszánkóztunk. Hihetetlen volt, kristálytiszta égbolt, hegyek, napsütés és csak szánkózol :-) Este pihenésképpen parázson sütöttünk édeskenyeret és csokisbanánt.
Következett is a negyedik és egyben szabadnap. Kis csoportok alakultak ki és mindenki ment arra, amerre akart. Lisanne (NL), Lea (CH) és én Stockhornba utaztunk. A tropára ment bakancsom miatt nem sokat túráztunk. Viszont láttunk igazi szánhúzókutyákat, akik még szánt is húztak. A nagy túrázást egy igluban némi brownie-fogyasztással és forró teával zártuk. Az estét már nagyon vártam, ugyanis szilveszteri buli volt, minden KISC-ben lakó együtt vacsorázott és együtt táncolta át magát az újévbe.
Az ötödik nap nem volt túl aktív a csapat, de talán ez január 1-jén érthető :-) A nap a nyugis programok jegyében telt, készítettünk bringameghajtásos turmixgéppel smoothie-t, illetve skót zoknikért harcoltunk (a kép szemlélteti:-). Este búcsúvacsora és tábortűz következett. Nagyon gyorsan eljött ez az este, úgy elrepült ez a pár nap!
A hatodik nap reggelén elbúcsúztunk egymástól, de szerencsére nem örökre! 13 helyen várnak szeretettel a cserkésztestvéreim!
Mivel a repülőjáratom csak másnap korán reggel volt, elindultunk Zürich felé. Tettünk Bernben egy kis sétát, de a szakadó esőben a nehéz táskákkal nem boldogultunk. Zürich következett, ott már kevesebb esővel. Lea annyira rendes volt, hogy elintézte nekem, hogy ne kelljen a repülőtéren éjszakáznom, így egy cserkészismerősénél aludhattam éjszaka. Másnap délután ismét a budapesti levegőt szívhattam.
 
Örülök, hogy sikerült eljutnom Kanderstegbe. Remélem, hogy ez még csak a kezdet és lesz még lehetőségem eljutni nemzetközi cserkésztáborba, mert életre szóló élmény!

Geiger Edit